bevallom felkavart egy érzés lehet,hogy túl korán ,de azon a délután,egészen máshogy vert a szívem..

Nincs a világon rosszabb, mint várni, meg szaladni valaki után.

Régen azt gondoltam, hogy az a legrosszabb, ami történhet velem, ha egyedül maradok. De ez nem igaz. Az a legrosszabb, ha olyanokkal vagyok körülvéve, akik között egyedül érzem magam.

Az első hibád az volt, hogy itt hagytál..A második pedig, hogy adtál egy esélyt, hogy rájöjjek, nélküled is tudok élni...:)

Csókolj lassan, felejtsd el a holnapot, felejtsd el a tegnapot, csak élj a jelennek, csak élj nekem.

A nők többet gondolkodnak azon, hogy min gondolkodnak a férfiak, mint amennyit a pasik egyáltalán gondolkodnak..

Oh, szóval a te meghatározásod az örökkére az volt, hogy amíg találsz valaki 'jobbat'.

Elfog a szomorúság, amikor már vagy huszadjára jelentkezek be és ki MSN-re, csak mert várom, hátha valamilyen érzést kelt benned az a kis felugró ablak. De látom, már az sem érdekel, hogy bejelentkezett a személy, akire régen órákat vártál, hogy tudjál vele beszélni. Most már én várok ugyanerre...

Csináltad már azt valaha, hogy visszagondolsz minden időre, amit valakivel töltöttél és csak lejátszod a fejedben újra és újra és keresed az első jelét a bajnak?

Én voltam a második lány.Az aki mindig ott van neki.Akit felhívhat éjjel,akit megölelhet ha valami fáj és akivel játszhat ha a többi baba elfogy az árúházból.De a csókja édes volt és bármennyire tudtam ,hogy ezt nem szabad ...éheztem utána . Mikor az ajkamhoz ért az kezem ,az ő szájának nyomát kerestem rajta és minden apró karcolást az ő szeretetének véltem.Buta lány voltam és vagyok,az a fajta akit megőrjít a szerelem..

Ő mindenkivel rendes. A probléma az, hogy amikor velem volt kedves, azt hittem az azért van, mert én különleges vagyok neki.

Egy nap majd hiányozni fognak az üzeneteim, amiket küldtem neked. Hiányozni fog, hogy mennyire aggódtam érted, amikor túl sokáig voltál kint. Hiányozni fog az idegesítésem. Egy nap, amikor már eltűnök, hiányozni fog, hogy volt valakid, aki akart téged. És amikor már nem leszek itt többé, hiányozni fogok!

Az oka annak, hogy az emberek annyira nehezen lesznek boldogok, az az, hogy mindig jobbnak fogják látni a  múltat, mint volt, rosszabbnak a jelent, mint amilyen, és a jövőt kevésbé meghatározottnak, mint amilyen lesz.

Mit teszel, amikor az egyetlen ember, aki elérhetné, hogy jobban érezd magad, pont az, aki nem fog már veled beszélni?

- Miért csinálod mindig ezt velem?
- Micsodát?
- Egy hétig nem beszéltünk. Aztán hirtelen írsz, mintha mi sem történt volna. Eléred, hogy reménykedjek, aztán az orromnál fogva vezetsz. Mert tudod, hogy nem számít, mennyi ideig nem veszel rólam tudomást, mindig itt fogok rád várni.

Egy fiú olyan képet kér, amin nincs rajtad ruha. Egy férfi pedig olyat, amin nincs rajtad smink.

A való életben a fiúk nem rohannak vissza hozzád az éjszaka közepén, és nem surrannak be az ablakodon. Csak ott hagynak és aztán többet egy szót sem szólnak hozzád.

Igen, tonnányi dolog lesz, ami hiányozni fog az együtt töltött időből, de lesz egy dolog, ami nem. Az összes kétség. Az összes éjszaka, amikor ébren feküdtem, és azon agyaltam, hogy vajon még mindig én vagyok-e az, amit akarsz.

Mikor visszaemlékezem, hogy milyen volt, próbálom tompítani a leírni kívánkozó szavakat, hogy legalább a látszata ne legyen meg, hogy még mindig felkavar.

'Hunyd le a szemed egy éjszakára, engedd, hogy a zene a belsődig hatoljon. Hagyd hogy darabokra zúzzon, majd felépítsen újra, hogy más szemmel lásd a holnapot.'

Szerintem Isten elrontott valamit. Az emberek a szemükkel látnak és nem a szívükkel.

'Eljátsszuk, hogy erősek vagyunk, higgadtak maradunk, és titkoljuk, hogy nagyon is emberek vagyunk...'

~ Ha soha többé nem beszélnénk, kérlek emlékezz erre: örökre megváltoztam miattad és amiatt, amit jelentettél nekem.

~ Olyan mintha minden eltűnne. Nincs múlt, nincs jövő, csak a pillanat :)

~ Az egyetlen dolog, amit megbántam Veled kapcsolatban, az az, hogy hagytam hogy megváltoztass.. olyan ember lett belőlem, amilyen sosem akartam lenni - és már soha nem kaphatom vissza a régi énem.

A lányok nem a fiúk kedvére öltözködnek, hanem a maguk tetszésére. Ha minden csaj a fiúk kedvére öltözködne, akkor egyszerűen meztelenül járnánk minden percben.

~ Megpróbáltam alkoholba folytani a bánatom, de tud úszni a bestia!

Remélem, egy nap majd visszanézel, és eszedbe jut minden, amink volt.. és megbánsz majd minden egyes percet, amikor megbántottál..

Mondok valamit, amit amúgy is tudsz: a világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen hely. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet. Ha hagyod magad, térdre kényszerít és soha nem enged talpra állni. De ha tudod, hogy mit akarsz, menj és küzdj meg azért, ami jár és közben viseld el a pofonokat. Sosem az számít, mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni! Bírni kell a pofont, és mindig muszáj menni tovább, csak így lehet győzni. Ne mutogass másra. Ne mondd, hogy nem Te vagy a hibás, hanem ő, vagy ő, vagy akárki, ez gyáva duma! És Te nem vagy gyáva. Te jobb vagy annál!

Tudom, nevetségesen álmodozó vagyok és olyan dolgokban reménykedek, amik elérhetetlenek. De ha Ő nem is, legalább ez az álom, ez a vágyakozás az enyém!

Te őrültségnek hívod … én szerelemnek. :)

Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon.. csak miattad: tényleg önmagam voltam.

A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a valódi barátság, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő..

Ismerős érzés? Mikor egész nap azt várod, mikor hív fel, vagy mikor ír neked.. csak vársz, de nem történik semmi.. és Te végig arra gondolsz, hogy biztosan nem tud, de az meg se mer fordulni a fejedben, hogy esetleg nem akar..://

Aki szeret, az sosem fogja elvárni tőled, hogy úgy viselkedj és úgy élj, ahogy ő akarja, hanem örül annak, hogy a szerelme egy olyan lány, aki tudja hogy mit akar elérni az életben. Aki szeret, az nem fog megfosztani a szabadságodtól, hanem megadja azt. Aki szeret, az nem akar irányítani és korlátozni, helyette inkább erőt ad a nehéz időkben, melletted áll és boldoggá tesz.

Mi lányok.. Nem vagyunk féltékenyek csak nem hagyjuk azt másnak ami a miénk :)

Így működik az élet.
Örökké úgy teszel, mintha nem érdekelne, hogy egyedül vagy, aztán jön valaki és kitölti a kis űrt, amit te sokáig elhanyagoltál.
A dolgok nagyszerűek.
Azt gondolod 'ejha, most az egyszer végre boldog vagyok', és amint megszokod, hogy ott vannak neked, ott hagynak.
Újra egyedül vagy.
Még jobban, mint azelőtt, és azt mondod magadnak, hogy nem fogsz többet találkozni valakivel, aki betölti a helyüket.
De fogsz, és találkozol is.
És ez megismétli önmagát.
Újra.
És újra.
És újra.

~ Mikor beleesel valakibe, nehezen jössz rá hogyan mássz ki belőle ... :)

Mind tettünk már rossz dolgokat, de attól még nem leszünk rossz emberek.

egyszer már mondtam, hogy szeretlek! majd szólok, ha ez megváltozott.

Szeretlek : rajtam kívül hány lánynak mondtad még ?

El kell engedned a múltat, hogy lehessen jövőd..

Talán felejtek emlékeket, de érzéseket soha..

’ Felnőttem.. de mit is jelent ez valójában? Nem attól leszek felnőtt, hogy el tudom készíteni a vacsorámat, aztán meg elmosogatok magam után. Nem is attól, hogy átadom a helyem a buszon, vagy mert bocsánatot kérek és mindig előre köszönök jó hangosan. Nem leszek attól felnőtt, hogy úgy öltözködöm és sminkelem magam, vagy hogy sörözök és elszívok egy cigit. És attól sem, hogy fel tudok adni egy csekket a postán, vagy hogy magamtól, kérés nélkül kiviszem a szemetet. Rájöttem, hogy annak, hogy valaki felnőhessen, feltételei vannak. Találnia kell valakit, akit jobban szeret saját magánál, és el is kell veszítenie Őt. A kor csak egy szám, ahhoz nincs kötve semmi - és legtöbbször, mikor valaki úgy dönt, hogy ő bizony örökké gyerek marad, azt csak azért teszi, mert egyszer régen valaki olyan csúnyán összetörte a szívét, hogy azt többször már nem élné túl. És ez így van rendjén: mindenki szívének össze kell törnie ahhoz, hogy felnőhessen. ‘

Kezdem elhinni a rémtörténeteket, hogy szörny él az ágyam alatt. Minden éjjel pofon vág, mikor rád gondolok. Apukám ezt a szörnyet elnevezte józan észnek.

~A legjobb barátok akármikor képesek röhögni rajtad, de ezt másoknak nem engedik meg.

~tudod..csak úgy beléptél az életembe, amikor a legkevésbé
volt rád szükségem..
aztán meg elmentél, amikor a legjobban...

Mi van akkor, ha most nem írok rád én először? Ha most nem válaszolok neked? Ha most én hagylak ott téged agyalva?
Igen, mi van akkor, ha most te leszel az, aki totálisan átvágva érzi magát...?!

‎- Te tudod hogy mi a szerelem?
- Persze.. amikor kiteszik facebookra, hogy 'kapcsolatban'!
- Nem.. Ez másról szól: a szerelem, mikor Ő távol van, de
te csak Rá tudsz gondolni.. fognád egész nap a kezét,
percenként csókolnád a száját. Ha meglátod mosolyra
húzódik a szád, gyorsabban ver a szíved és félsz a búcsúzástól.
Alig várod, hogy csókolózás közben a hajába túrj és utána
órákon keresztül öleld, de még ezek után sem tudsz betelni
vele. Amikor egész nap Ő jár a fejedbe, éjszaka pedig vele
álmodsz. - na ez a szerelem, nem az amit facebookon megjátszanak